1.0https://karanten.cafeblog.huKicsitéhttps://karanten.cafeblog.hu/author/kicsite/<h4>Elkezdődött toronyba zárt életem első napja.</h4> Tegnap délre behívott a főnök az irodába megvitatni pár fontos kérdést a koronavírus kapcsán, minek folyományaként mától itthonról dolgozom. Pontosabban dolgoznék, ha lenne munkám. Megnyugtatott a kedves, hogy májusig még fix helyem van a  cégnél, utána ki tudja merre tovább, mivel a nagy járványra való tekintettel mindenki pánikolva húzta be a vészféket és senki nem rendel semmit, amivel foglalkozunk. <a href="http://www.rufftech.hu/">(Ugyanitt egyedi fejlesztésű szoftver eladó.)</a> Minden és mindenki bizonytalan egyelőre, kivéve engem, aki egészen biztos benne, hogy új munka után kell néznie hamarosan. Reggel 9:09 - egy ébresztő és anyám ébresztése után harmadjára kilenc után riadtam fel hisztérikus pánikban, hogy "basszameg, elkéstem a melóból" és pontosan ez volt az a pillanat is, amikor rádöbbentem, hogy az irodába beérni az ágytól legfeljebb 15 másodpercet vesz igénybe. Benyomtam a gépet, persze teljesen feleslegesen, mert munkám nincs, a facebookozás pedig nem feltétlenül követeli meg az asztali gép erejét, amit úgy sem lehet kivinni a teraszra a kávé-cigi mellé. Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehetne elkerülni a bekattanást már rögtön a legelső napon, így sorra vettem, hogy mivel is lehetne elütni az időt itthon, de a lista nem kecsegtetett kifejezetten élvezetes programokkal. A takarítás, mosás, főzés és rendrakás gondolatától nem lettem vidámabb, de a régmúltba révedés felidézte bennem azt a temérdek nyáltól csöpögő blogot, amibe kiírtam magamból a szennyest. Utána mindig jobban éreztem magamat, de csak rövid ideig, mert mikor később visszaolvastam mély fájdalmat éreztem. Leginkább a gyomrom tájékán a rekeszizomban, ami ütemesen feszült túl a sok nevetéstől. Ritka nagy faszságokat voltam képes már akkor összehordani, persze mindezt olyan cizelláltan megfogalmazva, hogy még én is belegabalyodtam. Miután fél napot elcsesztem arra, hogy hogyan nézzen ki ez a felület, rájöttem, hogy egyszerűbb lett volna lekódolni az egészet. Sehogy sem volt jó, de hosszú percek után elérkeztem egy ponthoz, amikor az "ott b*ssza meg úgy ahogy van" mondattal a munkát befejezettnek ítéltem. Továbbá úgy döntöttem, hogy nem érdekelnek a halucinációk sem, amik hónapok óta gyötörnek és az sem, hogy ehhez mások mit szólnak. Elsődleges küldetésem lett túlélni a háziőrizetet, amire senki nem figyel. Na persze félreértés ne essék, nincsen semmi bajom, de nem szívesen megyek emberek közelébe. Most nem. <img class="aligncenter wp-image-26 size-full" src="https://karanten.cafeblog.hu/files/2020/03/IMG_3728.jpg" alt="" width="1403" height="2048" /> Ezen az első csodálatos napon anyám reggel ki akart menni a henteshez, hogy a kiscsalád végre húshoz jusson, de az 50 parkoló autó és a kilométeres kígyózó sor láttán ő sarkon, a fejében pedig megfordult a família veganizálása. (Van egyáltalán ilyen szó?!) Délután tettem egy kísérletet és kisétáltam én is a húsos emberhez, több szerencsével, mert a kutyának lett csirkefarháta, nekünk meg szűzérméből rántott hús. Szerencsére a macska ma is megúszta. <em>Leszámítva azt a 2 percet, amíg nyúztam a fotó miatt:</em> <img class="aligncenter wp-image-9 size-full" src="https://karanten.cafeblog.hu/files/2020/03/cover_karanten_small.jpg" alt="" width="2048" height="1365" /> Rájöttem, hogy a kreatív munkával töltött idő megfelezi, aztán el is tűnteti a bezártság miatt keletkezett szorongást és rossz érzést bennem. Talán azért, mert lefoglal egy időre, nem tudom. Mindenesetre a nap végére - mire kinyílt a söröm - már klasszisokkal jobb kedvem volt, mint ébredéskor, vagy a nap folyamán bármikor, mikor eszembe jutott, hogy mi folyik kint a kapu másik oldalán. Időt kell most magammal töltenem, ami nem tetszik. Túl sok minden kavarog a fejemben, olyan gondolatok, amikkel nem akarok foglalkozni. Pénz, munka, párkapcsolat, baráti és családi kapcsolatok, szociális élet, mentális állapot. Szerencsére már nyugodt este van. Ülök a gép előtt a második sörömmel és izzanak a chatek. Ennyi maradt. Meg egy jópofa facebook post, ahol mindenki kommentelgeti a telefonja negyedik képét, és lassan az is egyértelmű lesz számomra, hogy a fél ország inni kezdett. Keményen. <img class="aligncenter wp-image-28 size-full" src="https://karanten.cafeblog.hu/files/2020/03/Képernyőfotó-2020-03-17-20.30.32.png" alt="" width="533" height="689" />   Szóval ha most éppen iszol, akkor tudd, a te egészségedre is iszom egy kortyot! <strong>Vigyázzunk egymásra! </strong>rich