Az ötödik nap reggelén járunk, tegnap nem volt alkalmam írni.
Ébredés után jó volt a kedvem. Sütött a nap, ültem a teraszon, ittam a kávémat és nem is értettem a harmadik napi letargiámat, ami az egész napomat végigkísérte. Kölyökkel dumáltam chaten, teljesen kifárasztja az online tanulás, nem volt megállás, nehogy lemaradjon valamiről. Persze érthető a csalása, hogy 30 percre beintett a rendszernek, hogy lazítson egy kicsit és játsszon, de három és fél órát végig seggelt, mert muszáj volt.
Megmostam a hajamat, és kicuccoltam a teraszra. Nem akartam veszni hagyni a lehetőséget, hogy hosszú idő után a meleg napsütés és gyönge szellő szarítsa be a sörényem, így a tegnapi napom igen nagy részét a szabadban töltöttem. Micsoda megkönnyebbülés és boldogság volt ez!
Picassoval heverésztünk, élveztük az életet és egészen boldogok voltunk, bár az ő arcán ez sosem látszódik igazán.
Káosz a fogyatékosboltból hívott, hogy milyen rizsliszt kell, mert tömött polcokon sorakozott minimum négy fajta, neki pedig leghalványabb segédfogalma sincsen, hogy mit használunk. Gyors eligazítás után járművet cserélt és néhány tíz perc elteltével begurult Fúriával. Minden érkezése előtt elmondja, hogy csak egy gyors kávéra és puszira ugrik be és már itt sincs, de ez sosem alakul így. Mindig marad, ami sokszor a szüleimnek, a disznószarszaggal telítődött levegőnek és néha az én személyemnek is köszönhető. Talán még jól is érzi magát itt nálunk, vidéken, ami olyan nagyon nem is vidék. Agglomeráció.
Este videochaten tartottuk meg a szokásos házibulit, de a társasozás elmaradt, erre ki kell találni valamit, mert bár kiléptünk a komfortzónánkból, vannak dolgok, amik nagyon hiányoznak. Például a társasozós esték.
Miután Káosz lelépett, még egy darabig fecserésztünk a leendő szomszédékkal, majd a hívás után jött a következő, egészen Washington DC-ből, ahol a helyzet egy az egyben ugyanaz, mint itthon. Nincs tartós élelmiszer, wc papír, az emberek idióták.
Miután minden lecsendesedett, Kölyökkel torpedózni kezdtünk online, gyors vacsi, aztán folytattuk. Elképesztő jól szórakoztunk, messenger telefonhívás és torpedo egészen fél éjfélig, amikor mind a ketten beájultunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: